| Notes |
- Fst. der Ungarnn 895, führt die 107 Stämme nach Siebenbürgen und in die Ostmark
Religion: Pagan
- Az Árpád-ház (Turul-dinasztia)[1] a honfoglaló magyar törzsszövetség vezéréről elnevezett dinasztia. Árpád fejedelem leszármazottainak uralkodása idején került sor a magyar királyság megalapítására. A honfoglalást követően, körülbelül 900-tól Árpád eltűnik a forrásokból, a Kárpát-medence valós hatalmi viszonyai, a kialakuló fejedelemségek kiterjedése és jelentősége ismeretlenek. A honfoglalástól Gézáig terjedő időszak források[2] hiányában gyakorlatilag teljesen ismeretlen. Árpád utódai közül a Géza által vezetett fejedelemség emelkedett ki a többi közül, amit a Géza-kori Tisza-vidéki terjeszkedés mutat a Géza-féle német felszerelésű hadsereg tagjainak normann-kardos temetkezéseivel.
Valószínűleg jelentősebb hatalmi központ volt még Somogyban, ahol egy másik Árpád-ág uralkodott. Ennek a családnak két utolsó tagja, Tar Szerénd és Koppány. Koppány és a többi fejedelem (Ajtony, Gyula) legyőzésével István biztosította az Árpád-ház uralmát a Kárpát-medencében, amelyet 1301-ig István nagybátyjának, Mihálynak leszármazottai kormányoztak.
Az uralkodóházak közül az Árpád-ház adta a legtöbb katolikus szentet.
Az évszázadok során - a kiterjedt házassági kapcsolatokkal rendelkező dinasztia - az Árpádok vére szinte valamennyi későbbi nagy európai dinasztia uralkodóiban is csörgedezett (Valois, Habsburg, Bourbon, Anjou, Jagello) úgy ahogyan a magyar arisztokrácia (Garayak, Cilleiek) tagjaiban is. Hasonlóképpen az Árpád-házi királyok mindig külföldi feleségei révén a magyar uralkodók génjeiben minden generációval egyre több nem-magyar, német, francia, olasz, orosz, lengyel, kun, görög és más elem jelent meg.
Az 1000–1301 közötti időszakot a dinasztiáról Árpád-kornak nevezzük.
Az elnevezés eredete
A ma Árpád dinasztiájába sorolt uralkodók soha nem nevezték magukat Árpád-házból valónak. Ha fel is merült a régmúlt ősökre való hivatkozás igénye, nem Árpádot tekintették dinasztiájuk névadó ősének. Árpád-kori királyaink nem, vagy csak nagyon ritkán adták fiaiknak az Árpád vagy Álmos nevet, pedig a korban a névadásnak fontos szimbolikus jelentősége volt. Mindössze egy Árpád nevű herceget ismerünk (II. Géza fiát) és Álmos nevű herceg is csak kettő volt (I. Géza és Vak Béla fia) ráadásul Béla fia csaknem biztosan nem Álmos fejedelem után kapta nevét. Kézai Simon krónikájában a dinasztiát Turul nemzetségnek nevezte (de genere Turul). Mivel ez az elnevezés máshol nem lelhető fel, a krónikaíró valószínűleg az uralkodó és a nemesség viszonyának megváltozását, új értelmezését kívánta ezzel alátámasztani. Az uralkodóház középkori megnevezése jellemzően a szent királyok nemzetsége volt.
Az Árpád-ház elnevezés újkori, a dinasztikus történetírás terméke. A magyar történelemkutatók a 18. század közepén ismerkedtek meg két, e kort leíró forrással, Bíborban született Konstantin: A birodalom kormányzása (első ismertetője Kéri Borgia Ferenc) és Anonymus: A magyarok története című művével (Bél Mátyás). Konstantin császár szerint Árpád volt a magyarok első fejedelme, Anonymus szerint Álmos. A kor jelentős kutatója, Pray György Konstantin császár állítását tartotta elfogadhatónak. 1770-ben Pálma Károly Ferenc Pray Györgyre támaszkodva alkotta meg az Árpád-ház és az Árpád-kor fogalmakat. Az elnevezésből máig tartó gyakorlatot Katona István teremtett, aki ugyan Álmost tekintette az időben első fejedelemnek, de az Árpád-ház elnevezést használta, mert „Árpádnak a hatalma kiterjedtebb és erősebb volt, mint az apáé, Álmosé”.
A dinasztia mitikus eredete
Árpád (Képes krónika)
Feszty Árpád: Árpád vezér című festménye
Searchtool right.svg Bővebben: Az Árpád-ház eredetmondái
A Képes krónikában fennmaradt szövegváltozat Álmos eredetéről:
Latinul:
„Anno ab incarnatione Domini sexcentesimo LXX-o VII-o, a morte vero Atyle regis Hungarorum anno centesimo quarto, tempore Constantini imperatoris tertii et Zacharie pape, sicut scribitur in chronica Romanorum, Hungari de Scytia secundo egresunt hoc modo, quod Eleud filius Vgeg ex filia Eunodbilia in Scytia genuit filium, qui nominatur Almus ab eventu, quia mater eius in sompno innotuerat avis quasi in forma austuris veniens, dum esset gravida, et quod de utero eius egrederentur torrens ac in terra non sua multiplicaretur. Ideoque factum fuit, quod de lumbis eius gloriosi reges propagarentur. Quia vero sompnium in lingua nostra dicitur alm, et illius ortus per sompnium fuit prenosticatus, ideo ipse vocatus est Almus qui fuit Eleud, qui fuit Vgeg, qui fuit Ed, qui fuit Chaba, qui fuit Ethele […]”
Magyarul:
„Az Úr megtestesülésének 677. esztendejében, Attilának, a magyarok királyának a halálát követő 104. évben, III. Konstantin császár és Zakariás pápa idején, amint az meg van írva a rómaiak krónikájában, a magyarok másodszor is kijöttek Szkítl az alábbi módon. Eleud, Ugek fia Szkítiában Eunodbilia leánytól egy fiút nemzett, kit Álmosnak neveztek el arról az eseményről, hogy anyjának álomban úgy tűnt, egy madár, héja formájában jőve, őt teherbe ejtette, és hogy méhéből egy sebes patak indul
Fejedelmek
Árpád fejedelem
Árpád (845 k. – 907. július eleje) a honfoglalás idején – melynek során a magyarok Etelközből a Kárpát-medencébe települtek – a magyar törzsszövetség nagyfejedelme volt.[7][8] Tőle származnak az Árpád-ház uralkodói, akik halála után négy évszázadon át uralkodtak Magyarországon.
Géza fejedelem
A megvalósítás részleteiben erősen eltérőek voltak a vélemények. Géza, az Árpád-család egyik leszármazottja 972-ben került a fejedelmi trónra. Felesége a második legtekintélyesebb kárpát-medencei fejedelem, az erdélyi Gyula lánya, Sarolt lett. Sarolt apja és udvara már keresztény volt, a Bizánci Birodalom mellett élve a keleti egyház keblébe tért.
Bizáncban a gyula után csak második számú törzsfő lehetett volna és a keleti egyháznak a világi hatalommal való összefonódása miatt a bizánci bábáskodás elfogadása azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a birodalom előbb-utóbb magába olvasztja a fiatal magyar fejedelemséget. Géza nyugat felé fordult, mivel földrajzilag is a frissen megalakult Német-római Birodalom lehetett a legnagyobb fenyegetés számára: követeket küldött a német-római császárhoz, feloldandó az elődei harcos politikája okozta ellenséges hangulatot, illetve a német támadás veszélyét és tőle kért hittérítőket.
Géza hozatta be az első nyugati keresztény papokat és építtetett először templomokat. Az új vallás felvételét pusztán történelmi szükségszerűségnek tekintette, azonban fiát, Vajkot részben papok nevelték és részére apja egy bajor hercegnő, Gizella személyében hozott feleséget.
Királyok
. (Szent) István
Vajknak, aki megkeresztelésekor az István nevet kapta, a fejedelmi trónra való igénye az egyenes ági trónöröklés meghonosítását jelentette, ami a régi hagyományokkal való szakítás egyik jele volt. Még koronázása előtt leverte egyik rokona, Koppány lázadását, aki saját magának követelte a trónt és sokak támogatását élvezte, akik a régi, pogány szokásokat vagy a bizánci kereszténységet részesítették volna előnyben. (Az ősi szokásokat nem volt könnyű visszaszorítani, a 11. század során több pogánylázadás jelezte ezek erejét. A legnagyobbak 1046-ban és 1061-ben voltak.)
A fejedelmet (valószínűleg) 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén koronázták királlyá. Azzal, hogy a koronát a pápától fogadta el, elismerte hűbérurának a pápát, és ez az alávetettség nemcsak az Árpád-ház, de az Anjouk alatt is végig megmaradt. A pápa főhatalma nemcsak névleges volt; a magyar király udvarába rendelt legátusai révén többször is aktívan, esetenként (például Kun László ellenében) sorsfordító jelleggel beavatkozott a magyar politikába.
II. Szilveszter vikáriusává (helynökévé) tette Istvánt, aki így jogot nyert arra, hogy Magyarországon püspökségeket, érsekségeket alapítson. Tíz egyházmegyét hozott létre: Esztergom, Kalocsa, Bihar, Csanád, Eger, Vác, Veszprém, Pécs, Győr és Gyulafehérvár székhellyel, ezek közül az esztergomi és a kalocsai főegyházmegye rangot kapott. Elrendelte, hogy minden tíz falu templomot építsen.
Kisajátította a lázadók birtokait, megszervezte a vármegyerendszert és a várispánságokat, stabil pénzt veretett, meghonosította az oklevélkiadást, német mintára törvénykönyvet íratott, melynek rendelkezéseit szigorúan betartatta, és mindent megtett azért, hogy az ország szokásai egyre jobban hasonlítsanak a nyugati keresztény királyságokéra.
A megerősödött birodalmat fiára, Imrére kívánta hagyni, ő azonban 1031-ben, még apja életében elhunyt. Ezért unokaöccsét, Orseolo Pétert jelölte ki utódának. Ebbe bele nem nyugvó rokonát, Vazult megvakíttatta és fiaival (Leventével, Andrással és Bélával) száműzte az országból.
Vazul megvakításának története merőben másképp jelenik meg a Képes Krónikában, a SZENT IMRE HERCEG HALÁLÁRÓL ÉS VAZUL SZEMÉNEK KITOLÁSÁRÓL szóló bekezdésben:
„Szent István király, fia Imre halálába belebetegedvén, mivel senki mást nem talált alkalmasnak az uralkodásra és érezte halálának közeledtét, elküldte követét Egyrőt fia Budát, hozza ki a börtönből Vazult, hogy mielőtt meghal királlyá teh. Ezt meghallva Gizella királyné szintén elküldte követét Buda fia Seböst, Vazul börtönébe ahol Sebős megelőzve Budát megvakította Vazult, majd Csehországba menekült.
Buda a már vak Vazult vitte a király színe elé. Ezt látva István magához hívatta unokaöccsének, Szár Lászlónak fiait, Andrást, Bélát és Leventét, azt tanácsolta nekik, fussanak, amilyen gyorsan csak tudnak, hogy megóvják életüket és testi épket. Ezek megfogadták a szent király bölcs tanácsát, és Csehországba futottak.”
I. (Szent) László
László kedvező időpontban került hatalomra, mert IV. Henrik német-római császár épp VII. Gergely pápával harcolt, így nem volt ideje és energiája a magyarokra. Bár László a pápa mellé állt, nem ismerte el a Szentszék hűbérúri státuszát. Rugalmas külpolitikát folytatva később megegyezett a császárral.
1091-ben meghódította és birodalmához csatolta Horvátországot, bár közben a Bizánc támogatásával Magyarországot ismét megtámadó kunokat is le kellett győznie.
Szigorította I. István törvényeit, különösen a lopást büntette keményen: 10 dénár feletti érték eltulajdonítása halálbüntetést vont maga után. Megerősítette az egyház helyzetét, megtiltva a pogány áldozásokat és kötelezővé téve a templomba járást, büntetést írva elő a törvény megszegőinek. 1083-ban szentté avattatta I. Istvánt, Gellért püspököt és Imre herceget.
Könyves Kálmán
Szent László utódára, Kálmánra erős államot hagyott. Az eredetileg papnak készülő király enyhített elődje törvényein és megpróbálta megállítani a királyi birtokok csökkenését. Törvényben mondta ki a fiúági örökösödést és hogy azon családok birtokai, ahol nincs fiúutód, sem fiútestvér, visszaszállnak a királyra (tehát nem oszthatóak fel a rokonok között). A kereszteseket átengedte ugyan az országon, de a fegyelmezetlen csapatokat fegyverrel verte szét. Megalapította a nyitrai püspökséget és a pápához közeledve elismerte a nyugati keresztény egyház reformtörekvéseit (papi nőtelenség, invesztitúrajog, egyházi házasság). Befejezte Horvátország és Dalmácia meghódítását.
II. István
Mivel öccse, Álmos herceg veszélyt jelentett az ő és utódai trónjára, Kálmán megvakíttatta. Bár Kálmánt fia, II. István követte, de ő sikertelen háborúkba bonyolódott és nem alapított családot. 1131-es halálakor, fia nem lévén, Álmos fiát, Bélát jelölte meg utódjául.
II. (Vak) Béla és II. Géza
Bár gyermekként apjával együtt Bélát is megvakították, felesége, Ilona királyné segítségével sikeresen irányította az országot. A királyné döntő befolyást gyakorolt a kormányzásban és fontos szerepe volt a férjét megvakíttató főurak lemészárlásában is. A király sikeresen verte vissza a trónkövetelő Borisz támadását is, aki Könyves Kálmán második házasságából származott, de apja nem ismerte el törvényes fiának. Borisz még II. Géza idején is kísérletezett a korona megszerzésével és néhány főúr támogatását is sikerült megszereznie.
III. István
Géza halála után először fia, III. István került trónra, de nagybátyjai személyében ellenkirályok próbálták átvenni a hatalmat. Előbb II. László majd IV. István kezébe került az irányítás, mielőtt 1163-ban III. István ismét vissza nem kapta jogos örökségét. Ez a bizánci beavatkozás kora, miután Géza testvérei I. Manuél bizánci császár támogatásával lettek királyok. Annak a bizánci reménynek, hogy Magyarország a birodalom hűbérbirtoka lesz végül épp a Mánuel udvarában nevelkedett és rövid ideig utódának tekintett III. Béla vetett véget.
III. Béla
Bélát Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni, ezért (a pápa engedélyével) a kalocsai érsek kente fel. Az ellene lázadó főurakat és trónjára pályázó öccsét leverte. Gézának utóbb engedélyezte, hogy 1189-ben az átvonuló keresztesekkel együtt elhagyja az országot. Összeíratta királyi birtokainak jövedelmeit. Ez a dokumentum arra utal, hogy a Magyar Királyság akkoriban jelentős gazdasági szereplőnek tekinthető Európában. A bizánci törekvések ellensúlyozására fejlesztette a nyugati, főleg a francia–magyar kapcsolatokat; második felesége, Margit Fülöp Ágost francia király testvére volt. 1188-ban elfoglalta Halicsot, bár hamarosan kénytelen volt feladni, de Szerbiát huzamosabb időre sikerült átvennie Bizánctól. Fia, Imre 1202-ben fel is veszi a „Szerbia királya” címet.
Béla eszközölte ki I. László szentté avatását és sokat tett a kultúra fejlesztéséért is. Ebből a korból származik az első egybefüggő magyar nyelvű írott emlék, a Halotti beszéd és valószínűleg Anonymus Gesta Hungaroruma is. Halálakor épp keresztes háborúba készült, fogadalma teljesítését kisebb fiára, Andrásra bízta.
II. András
III. Béla halála után nagybirtokosok további erősödésnek indultak, részben az Imre és András közötti trónharcok miatt. Mire II. András trónra került, az sokkal gyengébbnek bizonyult, mint apja idején. Híveit további adományokkal próbálta meg magához láncolni, így gyorsan csökkenni kezdtek a várbirtokok. Ez a folyamat a királyi hatalom gazdasági alapjait kezdte ki: a nemességtől ugyanis közvetlen adókat nem lehetett beszedni a katonai kötelezettségeken túl. Az Árpád-házi királyok ezért a gazdaságra kedvezőtlen inflációs adóból pótolták csökkenő jövedelmeiket (kamara haszna).
A főurak mégsem voltak elégedettek, mert úgy érezték, hogy a király feleségével, Meráni Gertrúddal érkezett németeket előnyben részesítik velük szemben. Így egy csoportjuk Péter ispán vezetésével (és Bánk bán részvételével) összeesküvést szőtt és 1213-ban meggyilkolták a királynét. A királyi hatalom gyengülését mutatja, hogy csak a gyilkosokat sikerült felelősségre vonnia, de az összeesküvők nagy része büntetlenül vagy enyhébb büntetéssel úszta meg a lázadást.
1221-ben a király megkísérli visszavenni birtokadományainak egy részét, amivel újra elégedetlenséget szított. Mivel az eladósodó államban növekvő adók miatt a köznép is zúgolódott, a főurak egy része a népmozgalmat kihasználva 1222-ben rákényszeríttette a királyt az Aranybulla kibocsátására. Legtöbb cikkelye a szerviensek jogait erősítette meg, de a királyi hatalom korlátozása, mely szerint a rendelkezések be nem tartása esetén a nemesek ellenállhatnak neki és utódaink kifejezetten jól jött a nagybirtokosoknak, csak úgy, mint birtokaik adómentessége.
András megpróbálta visszavenni hatalmát, ami 1231-ben a bulla második kiadásához vezetett. Itt azonban az ellenállási záradékot az esztergomi érsek kiátkozási joga váltotta fel. Ez és kiváltságaik megerősítése erősítette az egyház hatalmát.
IV. Béla
András fia, IV. Béla szintén kísérletet tett a királyi hatalom megerősítésére és a királyi adományok visszavételére. Anyja büntetés nélkül maradt gyilkosait is jószágvesztésre ítélte. Ezzel maga ellen hangolta a főurakat. Az sem tette népszerűvé, hogy befogadta a mongolok elől menekülő, Kötöny fejedelem vezette kunokat. 1241-ben a százezer fős mongol sereg betörésével megkezdődött a tatárjárás. A sértődött főurak nagyrészt távol maradtak a küzdelemtől, így a muhi csata a király súlyos vereségével végződött. Béla nehezen menekült el a csatatérről, és a dalmáciai Trau városában talált menedéket, amelyet mongol üldözői nem tudtak elfoglalni. A pusztítás hatalmas volt, egész megyék néptelenedtek el. A mongol seregeknek csak a kőből készült várak, erődítmények tudtak ellenállni. 1242 elején meghalt Ögödej nagykán és az utódlásban érdekelt Batu kán - a mongol sereg élén - kivonult az országból és hazatért.
Béla tartott a mongolok visszatérésétől és belátta, hogy szüksége van a nagybirtokosokra, ezért ismét elkezdett birtokokat adományozni, rendszerint azzal a feltétellel, hogy kővárat építenek a területre. Ekkor költöztette át a királyi székhelyet a mai Budára. Visszahívta a kunokat is, fiát, Istvánt a kun fejedelmi családból származó Erzsébettel házasította össze. Leányait a csernigovi, halicsi és lengyel hercegekhez adta férjhez, hogy szövetségeseket szerezzen egy hasonló támadás ellen. Hódításokkal is kísérletezett, de II. Ottokár cseh királlyal való harcaiban sikertelen volt, végül le kellett mondania az osztrák területekről és békekötés után egyik unokáját adta hozzá feleségül, hogy ne kelljen tartania a további támadásoktól.
Telepeseket hívott külföldről, szabadokat megillető jogokat, szabad költözést, bíróválasztást és kisebb adóterheket ígérve nekik. Ezek erősítették a nagybirtokokat is, így Béla a regálé jövedelmekből próbálta meg pótolni a hiányt és támogatta a városok fejlődését.
Az ország keleti felét a trónörökös István, Szlavóniát másik fia, Béla kormányzása alá helyezte. A hercegek – különösen István – szerettek volna még nagyobb hatalmat szerezni és a trónörökös a király ellen vezette seregeit. 1265-ben Isaszeg-nél le is győzte apja hadait, aki kénytelen volt vele kibékülni.
1267-ben született az a törvény, amely a királyi szervienseket már nemeseknek tekinti és évenkénti, küldöttekből álló országgyűlés megtartását engedélyezte számukra.
IV. (Kun) László
A hatalmi harcok annyira megerősítették a nagybirtokosokat, hogy Béla utódainak már nem volt igazán ereje arra, hogy szembeszálljanak velük. V. Istvánnak még arra sem volt ereje, hogy a gyermekkorú László fiát elrabló Gutkeled Joakim bánt megbüntesse.
A királyság gyengesége ellenére az ország elég erős maradt ahhoz, hogy a mongolok újabb, 1285-ös támadását visszaverje. IV. László az ismét az országra támadó cseh Ottokárt is képes volt legyőzni az 1278-as második morvamezei csatában, ahol Habsburg Rudolf segítségével diadalmaskodott.
László kun testőrséget szervezett maga köré, jobban bízott bennük, mint a magyarokban. Végül épp ők gyilkolták meg, bár a felbujtók feltehetően magyar főurak (bárók) voltak. Ekkorra már hatalmas területek kerültek ki teljesen a király ellenőrzése alól. Olyan bárók, mint Csák Máté, Aba Amadé vagy Borsa Kopasz saját külpolitikával, szövetségi rendszerrel rendelkeztek.
III. András
Mivel László örökös nélkül halt meg, elindult oldalági utódjának keresése. II. András halála után született, ezért nem törvényesnek tartott Utószülött Istvánnak volt egy fia. Mivel rajta kívül csak leányági örökösök voltak, végül elfogadták a Velencében nevelkedett III. András trónigényét. Uralkodásának nagy részében idejét a főúri csoportokkal való harc kötötte le. 1301. január 14-i halála egyben az Árpád-ház kihalását is jelentette.
Leszármazási ág
A táblázat az Árpád-házi uralkodók – fejedelmek és királyok – leszármazási ágát mutatja.
A lapon csak azokat tüntettük fel, akik valamilyen vezető tisztséget töltöttek be, azaz fejedelmek (vezérek) vagy királyok voltak. Ha valaki nem uralkodott, de feltüntetése az öröklési rend megértése szempontjából nélkülözhetetlennek bizonyult, a nevét dőlt betűvel írtuk.
A nevek mellett az uralkodás ideje olvasható, a születési és halálozási időpontokat lásd az uralkodóról szóló szócikkben.
római számok: fejedelmek, tisztségük betöltésének sorrendjében
arab számok: királyok, uralkodásuk sorrendjében
- (Translation of the Hungarian text)
The Árpád House (Turul Dynasty) [1] is a dynasty named after the leader of the conquering Hungarian tribal alliance. During the reign of the descendants of Prince Árpád, the Hungarian kingdom was established. After the conquest, from about 900 Árpád disappears from the sources, the real power relations of the Carpathian Basin, the extent and significance of the emerging principalities are unknown. The period from the conquest to Géza is practically completely unknown due to the lack of resources [2]. Among the descendants of Árpád, the principality led by Géza stood out from the others, which is shown by the expansion of the Géza-era Tisza region with the Norman-sword burials of the members of Géza's German-equipped army.
It was probably a more important center of power in Somogy, where another branch of Árpád ruled. The last two members of this family are Szerénd Tar and Koppány. By defeating Koppány and the other princes (Ajtony, Gyula), István secured the rule of the Árpád House in the Carpathian Basin, which was ruled until 1301 by the descendants of István's uncle, Mihály.
Of the royal houses, the Árpád House gave the most Catholic saints.
Over the centuries - a dynasty with extensive marital ties - the blood of the Árpáds has flowed in the rulers of almost all later great European dynasties (Valois, Habsburg, Bourbon, Anjou, Jagello) as well as in the members of the Hungarian aristocracy (Garayak, Cilleiek). Similarly, through the foreign wives of the kings of the Árpád dynasty, more and more non-Hungarian, German, French, Italian, Russian, Polish, Kun, Greek and other elements appeared in the genes of the Hungarian rulers with each generation.
The period between 1000 and 1301 from the dynasty is called the Árpádian period.
Origin of the name
The rulers of the Árpád dynasty today never called themselves from the Árpád House. Even if the need arose to refer to ancient ancestors, they did not consider Árpád to be the eponymous ancestor of their dynasty. Our kings of the Árpádian period did not, or very rarely, give their sons the name Árpád or Álmos, although in the age naming had an important symbolic significance. We know only one prince named Árpád (son of Géza II) and there were only two princes named Álmos (son of Géza I and Béla Vak), moreover, Béla's son was almost certainly not named after Prince Álmos. In his chronicle Simon of Hands, he called the dynasty the genus Turul (de genere Turul). Since this name cannot be found elsewhere, the chronicler probably wanted to support the change and new interpretation of the relationship between the ruler and the nobility. The medieval name of the monarchy was typically the lineage of holy kings.
The name Árpád House is a product of modern, dynastic historiography. In the middle of the 18th century, Hungarian historians became acquainted with two sources describing this age, Konstantin, born in Bíbor: The Government of the Empire (first described by Ferenc Kéri Borgia) and Anonymus: The History of the Hungarians (Mátyás Bél). According to Emperor Constantine, Árpád was the first prince of the Hungarians, according to Anonymus, Álmos. A prominent researcher of the age, Emperor George Pray, considered the claim of Emperor Constantine acceptable. In 1770, Károly Károly Pálma, relying on György Pray, created the concepts of the Árpád House and the Árpádian Age. The practice that has continued to this day was created by István Katona, who considered Álmos to be the first prince at the time, but he used the name Árpád House because "Árpád's power was more extensive and stronger than that of his father, Álmos".
The mythical origin of the dynasty
Árpád (Picture Chronicle)
Árpád Feszty's painting: Leader Árpád
Searchtool right.svg Read more: The origins of the Árpád House
The surviving version of the text in the Picture Chronicle about the origin of Sleepy:
Latin:
„Anno ab incarnatione Domini sexcentesimo LXX-o VII-o, a morte vero Atyle regis Hungarorum anno centesimo quarto, tempore Constantini imperatoris tertii et Zacharie pape, sicut scribitur in chronica Romanorum, Hungari de Scytia secundo egresunt hoc modo ex filia Eunodbilia in Scytia genuit filium, qui nominatur Almus ab eventu, quia mater eius in sompno innotuerat avis quasi in forma austuris veniens, dum esset gravida, et quod de utero eius egrederentur torrens ac in terra non sua multiplicaretur. Ideoque factum fuit, quod de lumbis eius gloriosi reges propagarentur. For the sake of sompnium and lingua nostra dicitur alm, et illius ortus per sompnium fuit prenosticatus, ideo ipse vocatus est Almus qui fuit Eleud, qui fuit Ed, qui fuit Chaba, qui fuit Ethele […] ”
In Hungarian:
“In the 677th year of the incarnation of the Lord, in the 104th year after the death of Attila, the king of the Hungarians, III. In the time of Emperor Constantine and Pope Zechariah, as recorded in the Romans, the Hungarians came out of Sca for the second time as follows. Eleud, the son of Ugek, bore a son in Scythia from a girl, Eunodbilia, who was named Sleepy about the event that her mother seemed in a dream, coming in the form of a bird in its shell, to conceive her, and that a swift stream was born
Princes
Prince Árpád
Árpád (c. 845 - early July 907) was the grand prince of the Hungarian tribal alliance during the conquest, during which the Hungarians settled in the Carpathian Basin from Etelköz. [7] [8] It is from him that the rulers of the Árpád House came, who ruled Hungary for four centuries after his death.
Prince Géza
Opinions differed widely on the details of implementation. Géza, a descendant of the Árpád family, ascended the princely throne in 972. His wife became Sarolt, the daughter of the second most prestigious prince of the Carpathian Basin, Gyula from Transylvania. Sarolt's father and court were already Christian, living next to the Byzantine Empire and returning to the bosom of the Eastern Church.
In Byzantium, after Gyula, there could have been only the number two tribal chiefs, and due to the intertwining of the Eastern Church with secular power, the acceptance of Byzantine puppetry threatened that the empire would sooner or later assimilate the young Hungarian principality. Géza turned west, as geographically the newly formed German-Roman Empire may have been the biggest threat: he sent envoys to the German-Roman emperor to unleash the hostile mood caused by the warrior policies of his predecessors and the threat of German attack and converts.
Géza brought in the first Western Christian priests and first built churches. He saw the adoption of the new religion as a mere historical necessity, but his son, Vajk, was raised in part by priests and brought to him by his father in the person of a Bavarian princess, Gizella.
Kings
. (St. Stephen
Butk, who was given the name Stephen at his baptism, his claim to the princely throne meant the establishment of a straight branch inheritance, which was one of the signs of a break with old traditions. Even before his coronation, he crushed the rebellion of one of his relatives, Koppány, who claimed the throne for himself and enjoyed the support of many who would have preferred old, pagan customs or Byzantine Christianity. (Ancient customs were not easy to suppress, and during the 11th century several pagan rebellions indicated their strength. The greatest were in 1046 and 1061.)
The prince was (probably) crowned king on Christmas Day 1,000 or January 1, 1001. By accepting the crown from the pope, he recognized the pope as his fiduciary, and this subjugation remained throughout not only the House of Árpád but also the Anjouk. The main power of the pope was not only nominal; through his legates assigned to the court of the Hungarian king, he intervened in Hungarian politics several times actively, in some cases (for example against László Kun).
II. He made István a vicar (deputy) of New Year's Eve, who thus gained the right to establish dioceses and archdioceses in Hungary. It established ten dioceses: Esztergom, Kalocsa, Bihar, Csanád, Eger, Vác, Veszprém, Pécs, Győr and Gyulafehérvár, of which the archdioceses of Esztergom and Kalocsa received the rank. He ordered all ten villages to build churches.
He expropriated the estates of the rebels, organized the county system and the castle estates, minted stable money, introduced the issuance of diplomas, wrote a German-style code, the provisions of which he strictly adhered to, and did his best to make the country's customs more like the Western Christian kingdom.
He wanted to leave the fortified empire to his son, Imre, but he died in 1031, still in his father's life. He therefore appointed his nephew, Peter Orseolo, as his successor. Vazult, a relative who did not rest in it, was blinded and exiled from the country with his sons (Levente, Andras and Béla).
The story of Vazul's blinding is revealed very differently in the Image Chronicle, in the passage on the DEATH OF PRINCE IMAGE AND THE EXTENSION OF VAZUL'S EYES:
“King St. Stephen, sick of the death of his son Imre, as he found no one else fit to reign and felt his death approaching, sent his ambassador Egyrő, his son Buda, to bring Vazul out of prison to make him king before he died. Hearing this,n Gizella also sent her ambassador Sebos, the son of Buda, to Vazul's prison, where Sebős, before Buda, blinded Vazul and then fled to the Czech Republic.
Buda took the already blind Vazult to the king. Seeing this, István invited the sons of his nephew, László Szár, András, Béla and Levente, and advised them to run as fast as they could to protect their lives and physical integrity. They tooe wise counsel of the holy king and fled to the Czech Republic. ”
I. (Saint) László
László came to power at a favorable time, because IV. The German-Roman emperor Henry VII. Gergely fought with Pope, so he did not have the time and energy for the Hungarians. Although László stood by the Pope, he did not recognize the fiduciary status of the Holy See. Continuing a flexible foreign policy, he later agreed with the emperor.
In 1091 he conquered Croatia and annexed Croatia to his empire, although in the meantime he had to defeat the Cumans, who were attacking Hungary again with the support of Byzantium.
He tightened the laws of Stephen I, especially punishing theft harshly: stealing a value over 10 denarii resulted in the death penalty. He strengthened the position of the church by banning pagan sacrifices and making it compulsory to attend church, punishing those who break the law. In 1083 he consecrated Stephen I, Bishop Gellert and Prince Imre.
Kalman Konyves
He left a strong state to St. László's successor, Kálmán. Originally a priest, the king eased the laws of his predecessor and tried to stop the decline of royal estates. He declared inheritance in the son-in-law and that the estates of families where there is no son-in-law or brother will return to the king (so they cannot be divided among relatives). He let the Crusaders through the country, but he defeated the undisciplined troops with guns. He founded the bishopric of Nitra and, approaching the pope, acknowledged the reform efforts of the Western Christian Church (priestly infertility, right of investment, ecclesiastical marriage). He has finished conquering Croatia and Dalmatia.
II. Stephen
Because his younger brother, Prince Sleepy, posed a threat to his and his successor's throne, Kálmán blinded him. Although Kálmánt's son, II. Stephen followed, but he became involved in failed wars and did not start a family. At the time of his death in 1131, not having a son, he named Bémos the son of Álmos as his successor.
II. (Blind) Béla and II. Géza
Although Béla and his father were blinded as children, he successfully ruled the country with the help of his wife, Queen Ilona. The queen had a decisive influence on the government and also played an important role in the slaughter of the lords who blinded her husband. The king also successfully repulsed the attack of the claimant to the throne, Boris, who came from the second marriage of Kálmán Könyves, but his father did not recognize him as his lawful son. Boris II. He also experimented with obtaining the crown during Géza's time and also managed to gain the support of some lords.
III. Stephen
For the first time after Géza's death, his son, III. Stephen ascended the throne, but in the person of his uncles, counter-kings tried to take power. First II. László then IV. István took control before 1163. Stephen again did not regain his legitimate inheritance. This is the age of Byzantine intervention, after Géza's brothers became kings with the support of the Byzantine emperor Manuel I. The Byzantine hope that Hungary would eventually become the fiduciary of the empire was raised in the court of Mánuel and considered a successor for a short time. Béla ended.
III. Béla
Archbishop Lukács of Esztergom refused to crown Béla, so (with the permission of the pope) the archbishop of Kalocsa anointed him. He defeated the rebellious lords against him and his brother, who was running for his throne. Géza was later allowed to leave the country in 1189 with the passing crusaders. He compiled the income of his royal estates. This document suggests that the Kingdom of Hungary could be considered a major economic player in Europe at that time. To counterbalance Byzantine aspirations, he developed Western, especially French-Hungarian, relations; his second wife, Margit Fülöp Ágost, was the brother of King of France. In 1188 he occupied Halic, although he was soon forced to give up, but managed to take over Serbia from Byzantium for a longer period of time. In 1202, his son Imre took on the title of "King of Serbia".
Béla initiated the consecration of László I and did a lot for the development of culture. The first contiguous written memory in Hungarian, the Death Speech and probably Anonymus Gesta Hungaroruma also dates from this age. At the time of his death, he was preparing for a crusade, entrusting the fulfillment of his vow to his younger son, András.
II. Andrew
III. After Béla's death, the large landowners started to strengthen further, partly due to the throne battles between Imre and András. Mire II. Andras ascended the throne, it proved to be much weaker than in his father's time. He tried to chain his followers with additional donations, so the castle estates began to decline rapidly. This process started the economic foundations of royal power: for direct taxes could not be collected from the nobility beyond military obligations. The kings of the House of Árpád therefore made up for their declining incomes (chamber profits) from an inflation tax unfavorable to the economy.
The lords, however, were not pleased because they felt that the Germans who had arrived with the king's wife, Gertrude Merani, were to be preferred over them. Thus, a group of them, led by Ispán Péter (and with the participation of Bánk bán), conspired and in 1213 the Queen was assassinated. It showed a weakening of royal power
ARC. Béla
Son of András, IV. Bela also made an attempt to strengthen royal power and recover royal donations. His mother also sentenced his unpunished killers to loss of property. With that, he tuned the lords against himself. Nor did it make it popular to receive Cumans led by Prince Apron, fleeing the Mongols. In 1241, the Tartar invasion began with the invasion of a hundred thousand Mongol army. The offended lords remained largely away from the fight, so the battle of Muhi ended in the king's severe defeat. Béla found it difficult to escape the battlefield and found refuge in the Dalmatian town of Trau, which could not be occupied by Mongol persecutors. The devastation was enormous, entire counties depopulated. Only castles and fortifications made of stone could resist the Mongol armies. Grandmaster Ögödej died in early 1242, and Batu Khan, at the head of the Mongol army, interested in succession, withdrew from the country and returned home.
Béla feared the return of the Mongols and realized that he needed large landowners, so he began donating estates again, usually on the condition that a stone castle be built on the area. It was then that he moved the royal seat to today's Buda. He also recalled the Cumans, marrying his son, István, with Elizabeth of the Cum princely family. He married his daughters to the princes of Chernigov, Halicsi, and Poland to form allies against a similar attack. He also experimented with conquests, but II. Ottokár was unsuccessful in his fighting with the Czech king, eventually having to renounce Austrian territories and, after making peace, marry one of his grandchildren so that he would not have to fear further attacks.
He called settlers from abroad, promising them free rights, free movement, choice of judges, and lower tax burdens. They also strengthened the large estates, so Béla tried to make up the shortfall from the regal incomes and supported the development of the cities.
The eastern half of the country was placed under the rule of István, the heir to the throne, and Slavonia under his other son, Béla. The princes, especially Stephen, wanted to gain even more power, and the heir to the throne led his armies against the king. In 1265 he also defeated his father's armies at Isaszeg, who was forced to reconcile with him.
In 1267, a law was passed that considered the royal servants to be nobles and allowed them to hold an annual parliament of delegates.
ARC. (Kun) László
The power struggles strengthened the landlords so much that Béla's successors no longer really had the strength to oppose them. István V. did not even have the strength to punish Gutkeled Joakim, who abducted his child László's son.
Despite the weakness of the kingdom, the country remained strong enough to repel another attack by the Mongols in 1285. ARC. László was also able to defeat the Czech Ottokár, who was attacking the country again, in the second battle of the Moravian fields in 1278, where he triumphed with the help of Rudolf Habsburg.
László Kun organized a bodyguard around him, he trusted them more than the Hungarians. In the end, they were the ones who killed him, although the instigators were presumably Hungarian lords (barons). By this time, vast territories had come completely out of the king's control. Barons such as Máté Csák, Aba Amadé or Borsa Kopasz had their own foreign policy and federal system.
III. Andrew
As László died without an heir, the search for his successor succeeded. II. He was born after András' death, so István Istószülött, who was not considered legal, had a son. As they were the only heirs of the daughter branch, they were eventually accepted in the III. Andrew's claim to the throne. For most of his reign he spent his time fighting aristocratic groups. His death on January 14, 1301 also marked the extinction of the Árpád House.
Pedigree branch
The table shows the lineage of the rulers of the House of Árpád - princes and kings.
Only those who held some kind of leadership position, i.e., princes (leaders) or kings, were listed on the sheet. If someone did not rule, but its indication proved to be indispensable for understanding the order of inheritance, his name was written in italics.
Next to the names you can read the time of the reign, see the article on the ruler for the dates of birth and death.
Roman numerals: princes, in the order of their office
Arabic numerals: kings, in the order of their reign
|
Abt 850 - Yes, date unknown
Álmos Magyarországról
(Age 75 years) 
English
