| Notes |
- Taksony – latinul Toxun, Taxis, görögül: Τάξις (Takszisz) – (931 – 973) magyar fejedelem[3] a 10. század közepén. Zolta fejedelem fia, Árpád fejedelem unokája. Születésének, halálának és uralkodásának pontos ideje bizonytalan. Anonymus krónikája szerint Anno Domini 931-ben született. Pontosnak tekintett információnk van azonban arról, hogy Taksony a kalandozó hadjáratok idején, 947-ben egy itáliai hadjáratot vezetett. Ez inkább azt valószínűsíti, hogy 931-nél lényegesen korábban születhetett. Halálát a 960-973 közötti évek valamelyikére szokás tenni.
atalomra kerülése
Minden jel arra mutat, hogy az Árpád halála utáni időszakban az Árpád-ház ereje hanyatlásnak indult. Az Árpád és Taksony közötti időszakból csak egyetlen fejedelem (Falicsi) nevét ismerjük hitelt érdemlő forrásból. Ez arra enged következtetni, hogy a 10. század első felében a fejedelmi hatalom visszaszorult, névlegessé vált. A hazai és külföldi források nem az Árpád-házi fejedelmekkel, hanem a kalandozó hadjáratok vezetőivel kapcsolatos híreket örökítették meg, így a kor fejedelmeiről kevés hiteles információ maradt fenn.
Taksonyról a kortárs Liudprand cremonai püspök tudósítása maradt ránk Antapodosis nevű munkájában a 947. esztendővel kezdődő eseményekhez kapcsolódóan, amikor a magyar csapatok Apulia és Otranto vidékéig nyomultak. Liudrand szerint ez idő tájt Taxis, a magyarok királya nagy sereggel jött Itáliába. Berengár király tíz mérő pénzt adott neki, de nem a saját pénzéből, hanem abból, amit az egyházaktól és a szegényektől begyűjtött... (Fordította Horváth János). [4]
Egy kései forrás szerint az augsburgi csatából megmenekült vezérek közül az egyik később „király” lett. Ezt az információt szokás Taksonyra vonatkoztatni és e szerint a fejedelemséget valamikor 955 után vehette át, lehetséges, hogy éppen a vereség egyik következményeként.
Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása című művéből tudjuk, hogy 950 körül Fajsz (Falicsi) volt a fejedelem. Kizárólag ennek alapján feltételezik, hogy Taksony Fajsztól vette át a hatalmat.
Uralkodása
Anonymus szerint „Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok földjéről”. A kun népnév azonban a 10. században még nem volt használatos, így Taksonynak valamilyen keleti népből származó (kazár, besenyő, vagy volgai bolgár) felesége lehetett. A hagyomány két fiúgyermekük – Géza és öccse Mihály – nevét örökítette meg. Géza Taksony után fejedelem lett. Mihály életének körülményeiről semmit nem tudunk, azonban Szent Istvánon kívül Árpád-házi királyaink szinte mindegyike Mihály leszármazottja volt.
Amennyiben helytálló az a feltételezés, hogy Árpád halála után a főhatalom az Árpád nemzetség egyes ágai között öröklődött, akkor a legfiatalabb Árpád-fiútól származó Taksony halála után a nagyfejedelmi címnek át kellett volna kerülni a legidősebb fiú (Tarkacsu) ágára. Ez nem így történt, ezért feltételezni szokták, hogy Taksony volt az első, aki ezt az örökösödési szabályt megszegte és az a híradás, hogy Géza kezét „embervér szennyezte be”, az ennek következtében kitört belháborúkra utalhat.
Szintén feltételezés az, hogy Géza és Taksony között a hatalomváltás a 970-es évek elején történt. Az időpont felső határát az adja, hogy 973 húsvétján a quedlinburgi birodalmi gyűlésen már Géza fejedelem követei vettek részt. A Váradi Krónika szerint azonban Géza fejedelem „az úr megtestesülésének 963. évében […] az Isten utáni tisztelet gyarapodásáról kezdett gondolkodni.” Ezt a hírt megerősíti az a forrás, amely szerint a pápa 963-ban Zacheus személyében térítőpüspököt szentelt a magyarok számára. Ezek a híradások inkább arra engednek következtetni, hogy Taksony fejedelemsége már a 960-as évek első felében véget ért.
Jegyzetek
Anonymus: Gesta Hungarorum
Ki kicsoda 373. o.
Bíborbanszületett Kónsztantinosz bizánci császár (913–959) X. század közepén szerkesztett államkormányzati művében, amit az utókor a De Administrando Imperio (DAI – A birodalom kormányzásáról ) címmel látott el, Árpádot egy ízben a „Turkia [Magyarország] nagyfejedelme (μέγας Τουρχίας αρχων) ” méltósággal említi. Mintegy fél évszázaddal később Querfurti Brúnó egy Magyarországra indított levélről szólt akképp, hogy azt Gézához, „a magyarok nagyfejedelméhez (ad Ungarorum seniorem magnum)” intézték. Mivel Árpádot és dédunokáját, Gézát egyaránt a ’fejedelem’ jelentésű uralkodói titulussal ruházta fel egy-egy külhoni szemlélő, ezért kézenfekvő, ha az általuk vezetett államot utólag Magyar fejedelemség néven nevezzük. Lásd: Szabados György (2013) Egy steppe-állam Európa közepén: Magyar fejedelemség. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, 6-7. pp. 119-150. ISSN 1842-5089
Csorba: Árpád népe 137. o.
- (Translation of the Hungarian text)
Taksony - Latin Toxun, Taxis, Greek: Τάξις (Taxi) - (931 - 973) Hungarian prince [3] in the middle of the 10th century. The son of Prince Zolta, the grandson of Prince Árpád. The exact time of his birth, death, and reign is uncertain. According to the chronicle of Anonymus, Anno Domini was born in 931. However, we have accurate information that Taksony led an Italian campaign in 947 during the adventurous campaigns. This rather makes it more likely that he may have been born significantly earlier than 931. His death is usually attributed to one of the years 960-973.
atomic
All indications are that in the period after the death of Árpád, the strength of the Árpád House began to decline. From the period between Árpád and Taksony, we know the name of only one prince (Falicsi) from a credible source. This suggests that in the first half of the 10th century, princely power declined and became nominal. Domestic and foreign sources recorded news not about the princes of the Árpád dynasty, but about the leaders of the adventurous campaigns, so little authentic information about the princes of the age remained.
Taxon was left to us by the contemporary Bishop Liudprand of Cremona in his work entitled Antapodosis in connection with the events beginning in 947, when the Hungarian troops pushed to the regions of Apulia and Otranto. According to Liudrand, Taxis, the king of the Hungarians, came to Italy with a large army around this time. King Berengár gave him ten measuring money, but not from his own money, but from what he collected from the churches and the poor ... (Translated by János Horváth). [4]
According to a late source, one of the leaders who escaped the Battle of Augsburg later became a “king”. This information is usually applied to Taksony and according to this he may have taken over the principality sometime after 955, possibly precisely as a consequence of the defeat.
We know from the purple-born Constantine's Governance of the Empire that around 950 Fajsz (Falicsi) was the prince. On this basis alone, it is assumed that Taksony took power from Fajs.
His reign
According to Anonymus, "leader Zolta brought a wife to his son, Taksony, from the land of the Cumans." However, the folk name Kun was not yet used in the 10th century, so Taksony may have had a wife from an Eastern people (Khazar, Besenyo, or Volga Bulgarian). The tradition perpetuated the names of their two sons - Géza and his younger brother Mihály. He became prince after Géza Taksony. We know nothing about the circumstances of Michael's life, but apart from St. Stephen, almost all of our kings in the House of Árpád were descendants of Michael.
If it is correct to assume that after Árpád's death the main power was inherited between certain branches of the Árpád clan, then after the death of Taksony, the youngest son of Árpád, the title of grand prince should have been transferred to the branch of the eldest son (Tarkacsu). This was not the case, so it is commonly assumed that Taksony was the first to violate this rule of inheritance, and the news that Géza's hand was "contaminated with human blood" may indicate the resulting civil wars.
It is also assumed that the change of power between Géza and Taksony took place in the early 970s. The upper limit of the date is given by the fact that the envoys of Prince Géza had already attended the imperial meeting in Quedlinburg at Easter 973. However, according to the Oradea Chronicle, Prince Géza "began to think about the growth of reverence for God in the year 963 of the incarnation of the lord." This news is confirmed by the source that in 963 the pope consecrated a converting bishop to the Hungarians in the person of Zacheus. Rather, these reports suggest that the principality of Taksony had already ended in the first half of the 960s.
Notes
Anonymous: Gesta Hungarorum
Who's Who p. 373
In the mid-10th century, the crimson-born Byzantine emperor Constantinople (913–959) edited the post of De Administrando Imperio (DAI - On the Governance of the Empire), Árpád was once the “Grand Prince of Turkey [Hungary]” (μέρας). ”Mentions with dignity. About half a century later, Bruno of Querfurt spoke of a letter sent to Hungary to Géza, "the prince of the Hungarians (ad Ungarorum seniorem magnum)". Since both Árpád and his great-grandson, Géza, were endowed with the title of ruler by a foreign observer, it is obvious that the state they led was later called the Hungarian principality. See: György Szabados (2013) A steppe state in the middle of Europe: Hungarian principality. Papers from the Transylvanian Museum's Medal and Antiquities Store, 6-7. pp. 119-150. ISSN 1842-5089
Csorba: The People of Árpád p. 137
|
Abt 931 - Yes, date unknown
Zoltán Magyarországról
English
